Ugrás a tartalomhoz | Ugrás a főmenübe | Menj a keresőpanelre

Tibériás

Leírás

Egy város a Galileai-tenger nyugati partján, amelyet Tiberias-tengernek (Bahr Tabarije) is neveznek. A várost Heródes Antipász alapította, és Tiberius császár tiszteletére nevezték el. Emiatt, valamint egy régi pogány temető jelenléte miatt a hithű zsidók elkerülték ezt a várost. Nem olvassuk, hogy Jézus valaha is belépett volna ebbe a városba, bár gyakran tartózkodott a közelében. A zsidó háború idején Josephus Flavius megerősítette, de megnyitotta kapuit a római parancsnok, Vespasianus előtt, és a szomszédos Tarichaea város lakóinak áruló kivégzésének színhelyévé vált, akiknek Vespasianus mentességet ígért. Jeruzsálem bukása és a zsidók Júdeából való kiűzése után, a Bar Kochba-felkelés leverését követően, Tiberias a judaizmus központjává vált.

Bibliai Szótár, Adolf Novotný

Street View

képek

Térkép

információ a szótárból

Tiberias

egy város, a mai Tubarich, a Tiberias-tó nyugati partján. Azt mondják, hogy Heródes Antipász alapította (Kr.u. 16-ban) egy régebbi város, Rakkath romjainak helyén, és így nevezte el Tiberius császárról. Csak háromszor említik az Úr történetében [Jn 6:1 ; Jn 6:23 ; Jn 21:1 ].

1837-ben a lakosok körülbelül fele egy földrengés következtében elpusztult. A város lakossága most körülbelül hatezer fő, közel a fele zsidó. "Nem olvassuk, hogy az Úr valaha is belépett volna ebbe a városba. Ennek oka valószínűleg az, hogy gyakorlatilag pogány város volt, bár zsidó földön állt. Alapítója, Heródes, összehozta Görögország művészetét, Róma bálványimádását és Ázsia durva erkölcstelenségét. Volt benne egy színház a komédiák előadására, egy fórum, egy stadion, egy aranytetős palota az olaszországiak utánzására, a római istenek szobrai és az istenített császárok mellszobrai. Aki nem a ház Izrael elveszett juhaihoz küldetett, az jól tehette, hogy távol tartotta magát az ilyen jelenetektől" (Manning's Those Holy Fields).

Jeruzsálem bukása után (Kr.u. 70-ben) Tiberias Palesztina egyikzsidó lakóhelyévé vált. Több mint háromszáz évig az ő metropoliszuk volt. Körülbelül Kr.u. 150-től a Szanhedrin itt telepedett le, és rabbinikus iskolákat alapított, amelyek nagy hírnévre tettek szert. Itt állították össze a jeruzsálemi (vagy palesztinai) Talmudot az ötödik század elején. Ugyanezen rabbinikus iskolának köszönhetjük a Maszorát is, egy "hagyománytestet, amely továbbította az Ószövetség héber szövegének olvasatait, és a magánhangzórendszer révén megőrizte a héber kiejtést." Eredeti formájában és minden kéziratban a héber magánhangzók nélkül van írva; ezért, amikor megszűnt beszélt nyelv lenni, fontos volt tudni, milyen magánhangzókat kell beilleszteni a mássalhangzók közé. Ezt a Maszora biztosítja, és ezért ezeket a magánhangzókat "maszoréta magánhangzó-pontoknak" nevezik.

EBD - Easton's Bible Dictionary